Pénteken került hozzám két APS-C-s Pentax. A múltkori teszt után igyekeztem az olyan külsőségeken, mint a retró menüszerkezet és arculat és a kicsit szögletes és bumfordi vázforma, túllépni, hiszen a K50 is jól szerepelt mindezek az apróbb hibák ellenére, mint fotózásra használt DSLR (igen, videóra nem ajánlottuk a tesztben sem). Mivel egyik gépet sem ismertem korábbról, először a KS1-el kezdtem az ismerkedést, hétvégén azzal lőttem pár mintafotót.

Hasonlóan az elődhöz, itt is kapunk egy dedikált Bulb üzemmódot és olyan módot is (TAv), ami a rekeszt és a záridőt nem változtatja, csak az ISO-t. A KS1-en olyan üzemmódtárcsa van, ami gyűrűvé vált és hátra csúszott a menünavigációs gombok köré. Ez az egykezesség szempontjából egy kényelmes megoldásnak mondanám, viszont az, hogy a fenti tárcsával lehet zoom-olni, egy feleslegse túlbiztosításnak, amivel lassabban is tudunk a képbe belenagyítani, mintha azt csak síma menügombokkal tennénk.

Volt még egy nagyon jó kis opció, amit eddig nem láttam semelyik gépben: a legutolsóként exponált JPG-ünket le tudjuk menteni RAW-ban (DNG) is, megnyomjuk az AV-gombot és kiírja a gép a pufferből. Szerintem nagyon jó. Ha látjuk, hogy a gyorsan elsütött képünk sötét, vagy ezért vagy azért nem lett az igazi, így még megmenthetjük.